Ez a nap nagyon különleges. 2 hónap után ma jöttem vissza Lengyelországba. Éjjel nem aludtam sokáig, mert izgultam, sok minden járt a fejemben. Otthagyni a családomat, a barátaimat, az országomat, a szép kisvárosunkat a tóparttal és a zöld környezettel... Biztosan akarom én ezt? Már megint a…

Én mindig forró csokis meg kakaós voltam. Kávét sosem iszom. A teával úgy állok, hogy hmmm néha megkívánom, de különösebb barátságban nem vagyunk, egy kávézóban biztos, hogy nem azt választom. Néha viszont szeretem és tetszik az úgymond teás kultúra. Már elképzeltem párszor, hogy milyen jó lenne…

Az unokahúgaim egy-egy aranyos 'megszólalását' szeretném megörökíteni most. A kisebbikkel (2 éves lesz) egy böngészőt nézegettem. Azt hiszem, hogy felnőttként is nehéz néha rábukkanni egy-egy figurára, szívesen keresgélek. Az egyik zsúfolt képen egyszer csak megláttam egy tököt. Kértem, hogy bökjön…

Mar nagyon arvalkodik ez a blog... Ezt a kepet a mult het elejen keszitettem. Szeretem a szineket. A szolo is tiri-tarka, amikor erik. Erdekes megfigyelni a folyamatot, hogyan alakulnak at hamarosan sotetkek, edes szemekke a furtokon. Amikor igazan sikerul lelassulnom, akkor van idom kemlelni a…

A blog címe egy népdalnak köszönheti a nevét. Szederinda rinda - ez ismétlődik többször is a vidám hangulatú énekben. Ha nem ismered, vagy ha igen, de megint kedvet kaptál hozzá, akkor  ITT meghallgathatod. A célom egy kedves, bohókásabb név adása volt. Talán sikerült. Már jó ideje érlelődött…