Én mindig forró csokis meg kakaós voltam. Kávét sosem iszom. A teával úgy állok, hogy hmmm néha megkívánom, de különösebb barátságban nem vagyunk, egy kávézóban biztos, hogy nem azt választom. Néha viszont szeretem és tetszik az úgymond teás kultúra. Már elképzeltem párszor, hogy milyen jó lenne munka után egy pöttyös (vagy bármilyen más kedves) bögrényi teát szürcsölgetni. Szép lassan, elmélázva. Ha még ráadásul gyógyteát is fogyasztanék, akkor a szervezetemre is jótékonyan hathatna...

Nemrég vettem, pontosabban vetettem is citromfű teát és kétszer kortyolgattam már méz kíséretében. Egy este az unokahúgom társaságában, aki tejet ivott mellettem. Ez teljesen spontán alakult... Lenke ma megint itt alszik nálunk. Úgy látszik, megmaradt az emlékében a múltkori közös 'iszogatásunk', ugyanis már ebéd után mondogatta, hogy szeretne este teázni. Ennek oka az is volt, hogy a nővérem két doboz teát ajándékozott nekem, amikre ő is kíváncsi volt: málnásat és egy Mézes Mackó nevűt. (Ez utóbbinak nagyon aranyos neve van, ugye?) Szóval megbeszéltük, hogy lefekvés előtt teázunk egyet. Én már épphogy el is felejtettem, bevallom őszintén, ugyanis elfáradtam, másra koncentráltam. Egész késődélután kézműveskedtünk. Na, hát bizony az alkotás élménye is egy olyan dolog, amit olyan jó időről időre megtapasztalni! Tündéreket készítettünk wc papírgurigából (büszke vagyok az enyémre, egy bájos rózsatündért csináltam), virágot is alkottam, ő pedig füzért, és ezek mellett fontunk is. Lenke olyan belemerüléssel végezte a fonást, jó volt látni! Persze az ő levendulatündére is nagyon kedves lett. Jól eltöltöttük az eredetileg hosszúnak ígérkező, borongós időjárású napvégét, örültem is, hogy kitaláltam ezt a programot magunknak.

Amikor eltakarítottuk a csillámport, a fecniket és fonaldarabkákat, az unokahúgom bizony emlékeztetett a teázásunkra. Na, hát kértem egy kis időt, hogy bevégezzem az elpakolást, és szusszanjak egy kicsit, melyre végül nem került sor. Apa is csatlakozni akart hozzánk, így kiválasztottunk három bögrét, elkezdtük forralni a vizet és én, hogy legyen mit falatozni a forró ital mellé, almát hámoztam, mert a gyermek nem szereti a héját. Hirtelen ötlettől vezérelve kimentem a nappaliba gyertyát keresni, melyet nagy nehezen meggyújtottunk és a konyhaasztal közepére helyeztünk. A konyha lámpáját lekapcsoltuk, csak a kamráé égett a háttérben. Ekkor eszembe jutott egy romantikus mécsestartóm, ami a komódom tetején porosodik. Soha nem használom, pedig néha eszembe jutott már, hogy milyen jó volna esténként mécsest rakni bele, de nem jutottam még el idáig. Felszaladtam tehát érte, így ma este végre ő is elláthatta a funkcióját, lehetett gyönyörködni abban, ahogy a lángocska fénylett benne. Töltöttem mindenkinek vizet, addigra már a kislány rég belehelyezte a bögrékbe a kiválasztott teák filtereit. Felugrottam a telefonomért, és kerestem teázáshoz való relaxáló muzsikát. Találtam egy három órás válogatást a YouTube-on. Ezután már nem kellett felállni, üldögéltünk. Vártuk, hogy hűljön a teánk. Szagoltuk az illatát. A többiek citromlével és mézzel ízesítették az övékét. Az enyémbe méz nem kellett, hiszen a Mézes Mackót választottam, a citromlevet pedig nem kívántam. Apa kanalazott, így ő haladt a leggyorsabban. Mi várakoztunk, lassan hűlt a víz. Közben beszélgettünk nyelvújításról a gyufa kapcsán, lengyel szavakról, japánok teázási szokásáról... Több, mint 35 percen keresztül tartott a szertartásunk. Apa néha felállt, elmosogatott, de együtt voltunk. Én felvágtam még egy almát. Az unokahúgom első bögréjéből átöntöttem a tartalmat egy másik bögrébe, hogy hamarabb hűljön. Azután már ő is tudta iszogatni a teát. Igazi meghitt családi élmény volt.

A minőségi együtt töltött idő fogalma jutott az eszembe, azaz az egyik, számomra fontos szeretetnyelv egyike. :-) Elvileg holnap is sort kerítünk erre a szeánszra. Remélem. Ritkaság, hogy ilyen sokáig üljünk az asztal körül, főleg ennyire meghitten. Ráadásul esténként mindenki szétszeled, máshol van: megy a tévé a két lenti szobában, én pedig az emeleten vagyok. Lenke és a tea most összehozott kicsit minket.

Ha meghallgatnád az Akarsz-e játszani megzenésített változatát, ami eszembe jutott teázás közben a teáról szóló sora miatt és ezért lett a bejegyzés címe az, ami, akkor ITT megteheted. Nekem a klip is tetszik. :-)