Ma reggel, amikor felkeltem, már nem volt annyira korán. Mivel szeretek még lábra állás előtt lustálkodni, így mire kikászálódtam az ágyból, már eltelt a fél nap. Megterveztem a napot: akkor most hajat mosok, megreggelizem, aztán leülök, megírom gyorsan a lengyel leckét, de talán előtte nézek valamit, szép lazán elleszek. No, hát nem ez történt.

Hajat mostam és szárítottam. Reggeli készítése közben a lakótársnőmmel a molylepke inváziónkról beszéltünk, majd közölte, hogy valakinek ki kellene takarítani. Nem magára értette. Legutóbb ő csinálta, most Mateusz lett volna a soros a táblázatunk szerint. Duzzogtam magamban, nem is válaszoltam neki. A fene akart nekiállni kipucolni a lakást. Majd vettem egy nagy levegőt és felöltöztem. Végre levittem a papírokat és a műanyagokat a szelektívbe. Meglepetésemre a házunk mellett újonnan kihelyezett műanyagos konténer tele volt, így kicsit tovább kellett mennem. Nem tudom, jól tettem-e, mert csak PET palack megjelölés volt a sárga gyűjtőn, de beledobtam más plasztikot is. Elbattyogtam a szabóhoz, hogy foltozza meg a kedvenc színes nadrágomat, amit jó ideje nem tudok már hordani, mert egy lyuk éktelenkedik a közepén. Sose sikerült rávennem magam szombatonként, hogy időben feltápászkodjak és elmenjek (más napokon még zárva van, amikor dolgozni megyek). Vettem gyümölcsöt, kenyeret, gabonákat stb. a boltban, a PEPCO-ban pedig megvásároltam a képen látható dobozokat, hogy lezárható tartókba tehessem a tartós élelmiszereket. Ugyanis a molylepkék lepetéztek mindenütt: ki kellett dobnom a panírmorzsámat, a keményítőmet, a málnateámat, amit amikor elkezdtem inni, akkor vettem észre benne a kicsi fehér lárvákat. Alaposan kitisztítottam a szekrényemet és mutatóssá varázsoltam ezeknek az üvegcséknek köszönhetően. Ezt követően kitakarítottam a fürdőszobát, a konyhát és az előteret is, a saját szobámban pedig felporszívóztam. Beraktam mosásba egy kis adag szennyest. Megírtam a lengyel leckémet. Megfőztem a bolognai makarónit holnapra és holnaputánra, de ma is ettem belőle, hiszen az ebéd abszolút kimaradt a napomból: bár tény, ami tény, a reggeli későn volt. Elviszlek magammal-t néztem. A nap lezárásaként nagyot sétáltam olyan környező utcákban, amikben szégyenszemre még nem jártam. Hangulatosak: gyárépületek és újépítésű lakóházak egyvelege jellemzi őket. Megfürödtem, testápolóztam. Igazán szorgos napom volt. Minden belefért, amit eredetileg akartam, sőt jóval több is. 

Tanulságom: amikor dolgos, aktív vagyok, akkor gondolkodni sincs időm, elégedettség érzés tölt el, alkotok, kellemesen elfáradok, olyat is véghez viszek, amit már rég szerettem volna. Szükségem volt erre. Persze dologtalanul tengeni-lengeni is jó olykor, de azt hiszem, ma ilyen nap kellett nekem. A holnapi munkába való visszarázódás is talán könnyebb lesz így, mert van most bennem lendület.