Ez a januári időszak nem a kedvencem, ezt már tudom egy ideje.  Egyetemista és főiskolás koromban a stresszes vizsgaidőszak, az államvizsga és a szigorlat kötődött hozzá. Tavaly januárban kezdett el először kattogni az agyam az önkéntes projekt végének közeledésén, a mi lesz tovább kérdésén... Búskomor hónap, a negatív gondolatok könnyen ellepnek.

Idén (is) "zord" az idő. Az elmúlt napokban bizony hideg volt, mínusz 7-8 fokig is lement a hőmérséklet. Errefelé sokszor esik az eső, viszont a hó, ha egyáltalán van, nem marad meg sosem. Most épp egy kicsit 'porcukrozott' a táj, de az előrejelzések szerint ezt a pár mm havat hamarosan el fogja mosni az eső. A napsütés hiánya mindannyiunkat megvisel, kész öröm, amikor napfényre ébredek és világos van. Ezen a héten egyik nap az ágyamban fekve követhettem, ahogy egyre emelkedett az égbolton a vörös napkorong - meg se kellett moccannom, hogy szerencsém legyen ehhez a szép látványhoz.

Ez a januárom a munkáról szólt.

Alapból emberhiányunk van, ám Zalán kollégám kéthetes betegszabadsága miatt még kevesebben voltunk. Teljes egészében ügyfélszolgálatoztam, a többi munkámmal nagyon elmaradtam. Ahogy Zalán visszatért, Blanka ment a kiérdemelt szabadságára, így megint nem volt teljes a csapat. Sokat kellett túlóráznunk, volt olyan hét, amikor minden nap tovább bent maradtam, nem egyszer 1,5-2 órát is. Igazán fárasztó és stresszes volt. Múlt héten akadt egy olyan nap, amikor egyedül voltam az irodában, Adri pedig otthonról dolgozott, onnan segített nekem, ill. az olaszok is odafigyeltek rám (csakúgy mint előtte, amikor Blanka és én voltunk kettesben). Múlt pénteken pedig a munkaidőm lejártakor, 6-kor, még több, mint 80 olvasatlan levél sorakozott a postafiókomban. Nem volt programom: Ewelinával már többedjére nem sikerült összehoznunk a találkát, mindig közbejött valami (ez nem esett jól). Fáradtnak nem éreztem magam, úgyhogy fél 9-ig dolgoztam, hogy ne görgessem tovább hétfőre az elintéznivalókat. A cseh kollégámmal háromnegyed 9-kor zártuk be az irodát.  Ilyet nem akarok gyakran csinálni. Blanka és Adri munkaalkoholisták, nekik ez az egész rendkívül fontos, nagyon hajtják magukat, néha még szombaton is dolgoznak. Én is képes vagyok arra, hogy a munkának éljek, ill. dolgoztassam magam, de nem biztos, hogy ez jó dolog. Ám tény, hogy hétfőn örültem, hogy letudtam a pénteki leveleket, büszke voltam magamra, mert aznap is volt bőven mit csinálni, szóval néha valóban indokolt a túlórázás.

Apropó, ha már a túlórákról beszélünk! 2 hete tudtuk meg, hogy az összes túlórát, amit januárban gyűjtünk, ki kell vennünk még ebben a hónapban. Azt hittük, ezeket már bármikor felhasználhatjuk az évben, de nem. Már a decemberi túlóráimból kikértem két napot január végére, és mivel januárban még egy napnyi összegyűlt, azt is hozzájuk biggyesztettem. A héten tudtam, hogy nem szabadna már túlórázni, de így is sikerült, mert egyszerűen nem értem a feladataim végére.  Magunk alatt vágtuk a fát, ha túlóráztunk, de ha nem, akkor is. Vagy legalábbis ezt gondoltuk, aztán a valóságban lehet, hogy lazábban is kezelhetnénk ezt. A jövő héten viszont, ha törik, ha szakad, rövidített munkanapokat kell csinálnom, mert még a szünnapok ellenére is van majdnem 4 órányi pluszom, amiknek csütörtökre le kell nullázódniuk, bár már megint korántsem lesz teljes a létszámunk: 2-en ill. 3-an leszünk.

Szót kell ejtenem arról is, hogy nem vagyok fizikailag a toppon szilveszter óta, azaz már eléggé elhúzódik: macskaszőr allergiával indult, majd átcsapott megfázásba. Sokat köhögök, néha tüsszentek. Volt is egy olyan nap, amikor itthonról dolgoztam, az is érdekes tapasztalat volt. Tegnap jutottam el orvoshoz: makacs voltam idáig. Felírt 3 gyógyszert és fertőzést talált a torkomban. 

Hajlamos vagyok a savanyú uborkaságra. Olykor magányosnak érzem magam, hiányzik egy társ. A lakótársaimmal nulla a kapcsolatom. Karolina csak akkor szól hozzám, ha valami problémája van: pl. nem csuktam be a fiókot a konyhában, amúgy nem kérdezi sosem, hogy hogy vagyok stb. Néha úgy vélem, nincsenek igazi barátok körülöttem, nem mindig élvezem azok társaságát, akikkel vagyok. Egyedül kívánok lenni, de az se mindig esik jól. A country managerünk megint itt volt egy hétig. Többször találkoztunk munkán kívül, de nehezen oldódtam fel a társaságában. Sajnos ez a munkában is így volt: azon a héten rengeteget hibáztam és az önbizalmam igencsak a padlón volt, pedig egy jó fej, fiatal, bár kissé szigorú lányról beszélek.

Na, de elég a negatív szekcióból, ugyanis pozitív dolgok is történnek nap mint nap! :-) 

Amit elsőként kiemelnék most az a szünetem. Már nagyon vártam. Három kerek nap jár nekem a decemberi és a januári túlóráimból, plusz a hétvége is itt van, azaz egymás mellett 5 nappal gazdálkodhatok. Először úgy éreztem, nem akarok én januárban vakációzni: hideg van, vagy helyette lehetett volna a karácsonyi szünetem hosszabb, stb. Most viszont érzem, hogy nagyon kell nekem ez az ajándék szünet. Ez az elmúlt pár hét leszívott. Teljesen egészséges se vagyok. 5 nap azért már elég ahhoz, hogy kipihenhessem magam és több mindenre jusson idő. Írtam egy hosszú listát, hogy mennyi mindent lenne jó csinálni, ha esetleg nem volna hirtelen ötletem, akkor legyen ihletem, mit is kezdjek magammal. Lazán kezelem a dolgot, eddig csak spontaneitás volt. Ez már a harmadik nap estéje.

Csütörtökön kényelmesen felkeltem, készítettem egy bőséges tojásrántottát, amit a konyhában ülve a Helló, tesó! sorozatot és az Agymenőket bámulva fogyasztottam el. Bementem több, mint egy hónap után a POLITES-be, ahol kedvesen fogadtak az emberek. Volt szerencsém megismerni Lenkát, a legújabb önkéntest. Nagyon szimpatikus és láthatólag én is neki. Később Ewelinával vásároltam: vettem két nadrágot, egy jó meleg sálat és pulóvert. Ezt követően pedig pihentem, újra megnéztem a pár éve látott Agymanókat. Az este sajnos szomorú hírrel szolgált: megkönnyeztem János, a családunk barátjának halálát, akinél kevés tiszteletre méltóbb, jobb és jobb sorsra érdemesebb embert ismertem.

A péntekem igazán vidám nap volt. Délelőtt spontán mód leszerveztünk egy találkozót Andrea barátommal. Megreggeliztünk egy kávézóban és nagyot beszélgettük. Együtt benéztünk a POLITES-be, ahol segítettünk egy workshopra való készülésben (vagdosnunk kellett). Nem így terveztem, de végül az egész délutánt ott töltöttem, csak 8 óra körül mentem el onnan. Pizzát rendeltünk, csacsogtunk, élveztük az iroda barátságos hangulatát, örültünk a betérő ismerősöknek. Martyna, a nowogardi barátnőm jelezte nekem, hogy a városban lesz, így hát vele is összefutottam, megittunk 4 kicsi, különleges sört (bár nem szeretem ezt az itókát, de ezek ihatóak, kézművesek voltak), és jót beszélgettünk a nap lezárásaként. Kellemesen elfáradva jöttem haza. Nagyon élveztem ezt a napot: sok kedves ember társaságában telt. Ebből látszik, hogy valójában mennyire igénylem mások társaságát.

Ma pedig az előző éjszakákkal ellentétben nagyot aludtam végre, majdnem 13 órát. Rendkívül kipihent is vagyok. Főztem hagymalevest és készítettem tortilla-t, Agymenőket néztem, sok WMN cikket olvastam, böngésztem a Facebookot és nagy nehezen a boltba is leugrottam. Igazi lazulós, lustálkodós nap. Néha ilyenkor szorongok és úgy érzem, produktívabbnak kellene lennem, de rászóltam magamra: valamelyest beteg vagyok, tegnap elég tartalmas napom volt, kell a nyugalom, az üresjárat is a személyiségfejlődéshez, az energiagyűjtéshez.

Meglátjuk, a maradék két nap mit hoz. Holnap bűvész show-ba megyek, az már fix. Csütörtökön vettem meg rá a jegyet. Blanka is jön, ill. hívtunk pár embert, kiderül, ki csatlakozik még hozzánk.  Most békés, vidám vagyok. :-)

A hétköznapokban mi segített mostanság?

-      Ha esik a hó, mindig felvidulok.

-      Madáreleséget raktam az ablakomba. Kétszer láttam madárkát ott.

-   A munkahelyen érzem, hogy szeret a csapatom: Blanka és Adri mindenképp közelebb került hozzám az elmúlt hetekben. Támogatjuk egymást, ahogy tudjuk, főleg Blankával.

-      Megismertem pár új embert. A munkahelyre érkeztek újabb kollégák a spanyol és a portugál csapathoz. Mosolygós lányok. Múlt héten Luan barátommal és két barátjával sétáltam egy nagyot: jóban lettem ezekkel a lányokkal is.

-      Elkezdtem sportolni. Eddig 5 alkalmat tudtam le a havi 8-ból. Szeretném, ha meglenne a 8, de pl. ma a pihenést fontosabbnak éreztem. Szeretem a PILATES-t és felemelő, amikor az edzőterem után kellemes fáradtságot érzek. Szimpatikus a klub, ahová járok.

-   Voltam thai masszázson. Mmmm remek volt. :-D

-      Próbáltam a csokiadagomat leszorítani, miután Adri rengeteg édességét befaltuk. A múlt hét sikeresnek mondható ilyen szempontból.

-      A radiátornak dőlve jól ki tudok kapcsolódni. A fotelem is nagyon kényelmes esténként.

-      Néha vannak kedves ügyfelek, akiknek tényleg tudok segíteni. Talán egyre több ügyet tudok megoldani. Gyorsan telik a munkaidő.

-      Jó sétálni.

-      A szobámat mindig rendezgetem, igyekszem mindig kényelmes és barátságos környezetet kialakítani. Az asztalomat már több helyre elhelyeztem, hogy megtaláljam, hol a legideálisabb lennie. Térképeket ragasztottam a falamra. Be kellene szereznem lámpát, mert nincs elég fény olvasáshoz.

-      Szeretek finomakat enni (sajnos?), de igyekszem másféle örömökkel is pótolni ezt.

-      Már most tervezhetem a következő szünetemet, hiszen két hét múlva megint lesz egy teljes hetem, amit ezúttal otthon töltök. Azt szeretném jobban megszervezni, mint a karácsonyi otthonlétet, hiszen annak megszervezése nem volt annyira rózsás több szempontból sem. Még ki kell találnom, hogy ezúttal hogyan is csináljam. + Hiányoznak a hegyek, otthon szeretném látni a dombjainkat (nemcsak a Velencei- és a Budai-hegységet a kocsiból vagy a vonatról). Remélem, több hó fogad majd, mint amivel itt van dolgom.

-      A lengyel órák jókedvűen telnek, bár mindig nagyon fáradtan esek a Skype elé szerda esténként.

-   Voltam két olyan beülős helyen a városban, ahol még nem jártam.

Céljaim:

-      Szeretnék jobban nyitni az emberek felé, mostanában talán begubóztam, bár ez ilyen időszak valószínűleg a legtöbbünk számára.

-      A sportolást fenntartani.

-      Kicsit fogyni.

-      Hobbikat találni.

-      Minden hónapban lehetőleg 1-2 szabadnapot kivenni, hogy ne sokalljak be és legyen még egy dolog a hónapban, amit lehet várni. (Nem lehetetlenség.)

-    Élvezni az ittlétet, nem belesüppedni a negatív gondolatokba, hiszen ez átmeneti életszakasz, amiből a legtöbb tapasztalatot kell kinyernem és ki kell használnom, amíg itt vagyok. Alapjáraton mindig kirántom magam a sajnálkozásból.

-  Több kulturális eseményen szeretnék részt venni, jobban bevonódni a város életébe.

-      Tavasztól sokat csatangolni a régió városkáiban.

A kép forrása:  http://www.farkasnora.hu/medve/archivum-2015.html