Hmmm sajnos nem volt kapacitásom arra, hogy nap mint nap feltegyek ide valamit, de most összefoglalom ezt a hetet, és tisztázom a gondolataimat.
Hétfőn volt az első napom a cégnél. Reggel félve ballagtam oda természetesen, de a kapunál találkoztam egy ismerősömmel, akivel együtt mentünk be. Mint azt már többedjére lemértem, kb. 12 percet vesz igénybe, hogy odasétáljak, ami nagyon jó és kényelmes. Már kikísérleteztem, mi a legutolsó időpont, mikor elindulhatok, és még mindig ott vagyok időben... Igen, a reggeli elindulások nem voltak soha az erősségeim, e héten is minden nap fáradtan keltem, nehezen kászálódtam ki az ágyból. Tulajdonképp senki sem ellenőriz engem, mivel még nem vagyok a ügyfélszolgálaton, ezért akár egész helyett negyedre is érkezhetek... Annyi, hogy minden reggel be kell lépnem a rendszerbe, és hazamenetelkor ki, legyen meg a 8 óra és ennyi, de azért tartom a 8 órás érkezést. Az első nap 9-re, a többin 8-ra battyogtam oda, ez így lesz most egész hónapban: kb. 8-16-ig fogok dolgozni. Én kértem így, volt választási lehetőségem. Bármennyire is jó lenne reggel kicsit még tovább aludni, főleg csütörtökön és pénteken volt ez a meggyőződésem, de így legalább van délutánom.
Nos, az első nap ismerkedtem a meglehetősen old school rendszerrel és a honlappal, figyeltem a többieket. Igen sok információ ömlött rám. Nagyon hullámzóan voltam. Gyakran elöntött a szorongás és a fájdalom, hogy én tényleg ezt fogom csinálni, ez lesz a munkám, erről fog szólni az életem? Hogy fogom én ezt megtanulni? Mit keresek én megint Szczecin-ben? Mivel még nem sok munkatapasztalatom volt, és ami volt, az is teljesen más jellegű, ezért nagyon szokatlan volt számomra ez a multi környezet, a számítógép előtt ülés 8 órán át és a szigor. Persze ez az egész munkás élet úgymond új nekem, azért csak egyetemista meg önkéntes voltam az elmúlt években. Mindig komolyan vettem a feladataimat, sose lazsáltam, de azért ez az élet most kicsit más. Szerencsére mindig ért valami impulzus munka közben, ami kibillentett: az egyik kollégám hívott hogy ebédeljek vele (ismertem őt már régebbről, akivel reggel beléptem a kapun), a magyar csapat szimpatikusnak bizonyult, volt néhány vicces megjegyzésük stb. Úgy szerettem volna a nap végén bemenni a POLITES-be, ahol tavaly önkénteskedtem és ismerős, szerető, megszokott környezetben lenni, beszámolni valakinek a tapasztalataimról! Sajnos, amikor végeztem, addigra az iroda bezárt. Ez olyan fájdalmasan érintett engem aznap! Hiába volt vége a 8 órának, hirtelen nem tudtam, hogy hová induljak meg, mi legyen, várt az üres szobám... Azt tudtam, hogy sétálni akarok egyet. Az egyik barátom pont rám írt, így megkérdeztem tőle, van-e kedve elmenni velem füzetet venni (a notesz nem bizonyult elegendőnek a jegyzetelésre), közben felhívtam anyát is. Oldódott a nyomasztó érzésem, nem voltam egyedül. Este, mikor hazaértem, akkor meg volt tennivalóm: nekiálltam főzni és élménybeszámolókat tartani azoknak, akik rámírtak.
Másnap reggel kicsit nehéz szívvel ébredtem. Délelőtt megint megmutatták nekem a rendszert, csináltunk néhány próba termékfeltöltést, ami az én feladatom ebben a hónapban, amíg nem ügyfélszolgálatozom. A honlapra kell egyesével feltölteni a termékeket. Pepecselős, a rendszer kicsit átláthatatlan, de van egy kis kreatív része, mert fordítani kell és szépen fogalmazni, azaz meg kell találni a megfelelő kifejezéseket, hogy még inkább meg akarják venni az emberek az adott árucikket. Már egész jól belejöttem, már nem kell nézni a jegyzeteimet, tudom a lépéseket. A magyar csapat rokonszenves: egy lánnyal és egy fiúval dolgozom, fiatalabbak nálam. A magyar vezető Dániából koordinál minket. Egy lány otthonról dolgozott, és ez volt az utolsó hete velünk, ami nagy kár, mert emberhiányban szenvedtünk így is. Ezen a héten is már gyakran túlóráztak a többiek (egyszer én is). Senki se túl tapasztalt, ezért nehéz dolgunk lesz. A szinten rajtunk kívül portugálok, brazilok, spanyolok, olaszok, dánok, finnek és svédek vannak. Az én gépem elég központi helyen van, a főnök közel ül hozzám. Elég szigorú. Még nemigen volt alkalmam megismerni a többieket, nincs lehetőség beszélgetni, csak a saját csapatoddal.
Érdekes belelátni egy multi életébe, megtapasztalni ezt is, még ha tudom, hogy hosszú távon nem leszek erre alkalmas. Sose tudtam, hogy hogy működik egy ilyen nagy vállalat, milyenek a munkakörülmények stb. Jó megtanulni komputeres programokat is használni. Sokat lehet itt tanulni. Persze nem én vagyok ez a világ. Az zavar, hogy egyszerre több platformról érkeznek üzenetek, információk, nem bírok ennyifelé koncentrálni. Személytelennek érzem kicsit ezt az egészet.
Csütörtökre eléggé elfáradtam. Akkor az első egy órában a lépcsőn üldögéltünk, mert nem tudtuk kinyitni az ajtót, valaki hazavitte a kulcsot. Mint tegnap kiderült, a főnökünk nem akarja megandi nekünk ezt az egy órát, mert az egész szintet egyöntetűen hibáztatja ezért a helyzetért, pedig aztán ez nem fair. Ugyanezen a napon, csütörtökön az újonnan érkezetteknek másfél órás meeting-et tartottak, ahol kaptunk pizzát, találkoztunk a nagyfőnökkel, és megtudtunk több információt a cégről - sajnos nem mindig értettem, gyakran rájövök, hogy van még hová fejlődnie az angolomnak. Szóval ezen a napon nem dolgoztam túl sokat, bár 45 percet túlóráztam, hogy befejezzek egy folyamatot, amiben épp benne voltam, mindenesetre kipurcantam. Most már amúgy nem félek a munkától, nem görcsölök a bemenetel miatt, csinálom, amit tudok, és ahogy tudom. Jó érzés, hogy már tudok valamit csinálni, az első nap még nagyon kusza volt minden. Viccelődni is szoktunk a magyar kollégákkal. Az ügyfélszolgálatozás tudom, hogy nem lesz egyszerű menet, de még nem tartok ott.
A szabadidőm is alakul. Kedden megint rosszul éreztem magam, hogy nem volt semmi programom, mi a fenét csináljak - ez volt a fejemben. Szinte minden nap van egyfajta szorongás bennem a szabadidőtől, amivel le kell számolnom. Minden napra ki kellett valamit találnom magamnak, hogy ne csak a munka legyen. Úgy éreztem, hogy ez az, ami feldobhat. Sok járkálás után kedden próbáltam új mobilszámot igényleni, de nem jártam sikerrel. Elszontyolodtam. Hazajöttem fáradtan, kedvtelenül. Végül belejöttem a dolgokba és este táncoltam a szobámban meg pilates-eztem. Szerdára a POLITES volt beütemezve. Munka után egyből odamentem, negyed 8-ig ott voltam, aztán még sétáltam egyet. Feltöltött. Csütörtökön, bár már nagyon fáradt voltam, de találkoztam egy lánnyal, aki a kollégám lett volna, ha a másik helyre megyek. Igazán barátságos, és bár lengyel, gyönyörűen beszél magyarul és szereti Lázár Ervint meg a Magashegyi Underground-ot. :-) Legszívesebben lemondtam volna a találkozót, mert úgy éreztem, ágyba kellene bújnom, annyira kimerült voltam, de kár lett volna, ha nem jött volna össze. Pénteken pedig hivatalos voltam az újonnan jött POLITES önkéntesek "kolbászsütésére", kinn a városszélen. Két régi önkéntessel utaztam ki oda. Nagy, kedves csapat fogadott minket, jó volt ilyen hangulatos körülmények között lezárni a munkahetet. Néhány önkéntesnek talán a mentorja is leszek, feltéve, ha engem választanak. Ha nem is rám esik a voksuk, természetesen attól még szívesen találkoznék, barátkoznék velük. Szerintem fogok is. A lakótársaimmal nincs nagy kapcsolat, a lánnyal már több szót váltottam, kedvesnek tűnik. A fiúval viszont abszolút semmi kontakt, gyakran itt van a barátnője. Mindegy, nem bánom, ha nem leszünk barátok.
Meg kell találnom nagyon az egyensúlyt. Azt hiszem, ez nem lesz jó, ha minden nap csak este jövök haza. Ez lefárasztott. Olykor erős magányérzet van bennem, hasogat a fájdalom. Emiatt is van az, hogy úgymond muszáj valamit csinálnom. Ez a magány nem tudom, hogy a párkapcsolatra vonatkozik-e vagy egyszerűen csak a félelem attól, hogy ha nem vagyok mások között, nem dolgozom stb., akkor nem töltöm hasznosan az időmet? Viszont nekem alapjáraton nincs bajom az egyedülléttel. Szeretem és igénylem is... Ezt az egészet még meg kell fejtenem magamban. Ez nem újkeletű dolog, már Miskolcon is éreztem ezt többször, ott a hétvége közelsége rémített meg. Tavaly is a POLITES után minden nap rámtört a görcs, amikor befejeztem a munkát. Egyébként másfelől a mindennapok során mindenre időt szánni természetesen nagyon nehéz, van mindig feladat, tennivaló, ezért se kellene megijednem. A főzés okoz problémát, mint mindig. Kitalálni, hogy mit egyek és meg is valósítani. A héten minden nap vittem valamit és már bevásároltam a jövő hétre is, gondolkodom, hogy mit kéne, hogy kéne megfőzni. A mozgás, a sport a másik dolog, amit nagyon meg kellene nyomnom. Meg persze itt van önmagam ápolása, néha elfelejtem bekalkulálni, hogy ezen a napon még hajmosás is van, így később kerülök az ágyba. Ezeket mind összevetve igenis van mindig teendő. Plusz még más egyebek is a listára kerülhetnek (olvasás, nyelvtanulás stb.).
Ma nyugalmas napom van. Újra az történt mint múlt hétvégén: sokat pihentem, alig bírtam rávenni magam, hogy egyáltalán lemenjek a boltba, de vásároltam sok mindent, porszívóztam, főztem és ruhákat mostam. Szóval nem telt csak láblógatással a nap. Folyamatosan bennem van, hogy ki kellene mozdulni. Hívtak theatre show-ra (van egy ingyenes fesztivál) de nem megy most ez nekem. Az is bennem van, hogy mozogni kellene, sokat ülök és sokat is ettem a héten, hogy nyugtassam, felvidítsam magam. Azért egy sétát biztosan beiktatok, de erőltetni se akarom magam, holnap viszont mindenképp biciklizem, és jobban kimozdítom magam. Már ma is akartam piacra menni, holnap bepótlom remélhetőleg. Koncert is lesz. Talán megengedhetem magamnak, hogy legyen egy ilyen itthon lévős nap is a hetemben, mint amilyen a mai. Most jólesik egyedül lenni, nyugalomban.
